A betegszabadság és a táppénz nem ugyanaz. Mindkettő keresőképtelenség esetén járhat, de eltérő szabályok alapján.

Betegszabadság

A munkavállalót betegség miatti keresőképtelenség esetén évente legfeljebb 15 munkanap betegszabadság illeti meg.

A betegszabadság idejére a munkavállaló a távolléti díjának 70%-ára jogosult.

A betegszabadság költségét a munkáltató fizeti.

Fontos, hogy a 15 nap munkanapokban számolandó, nem naptári napokban.

Táppénz

Ha a betegszabadság elfogyott, és a munkavállaló továbbra is keresőképtelen, akkor megfelelő biztosítási jogviszony esetén táppénzre lehet jogosult.

A táppénz összege általában a táppénz alapjának:

60%-a, ha a biztosítási idő megfelelő és a beteg nem fekvőbeteg-ellátásban részesül,
50%-a bizonyos esetekben, például rövidebb biztosítási idő vagy kórházi ellátás esetén.

A táppénz napi összegének jogszabályban meghatározott felső határa is van.

A legfontosabb különbség

Betegszabadság:

évente legfeljebb 15 munkanap,
a munkáltató fizeti,
jellemzően a távolléti díj 70%-a.

Táppénz:

általában a betegszabadság után jár,
társadalombiztosítási ellátás,
összege jellemzően az alap 50 vagy 60%-a,
a jogosultság és az összeg a biztosítási előzményektől is függhet.
Példa

Ha valaki hétfőtől keresőképtelen, akkor főszabály szerint először a rendelkezésére álló betegszabadságot használja fel.

Ha a 15 munkanap betegszabadsága elfogy, és továbbra sem tud dolgozni, a következő időszakra már táppénz járhat.

Az információ tájékoztató jellegű. Egyes esetekben – például üzemi baleset, veszélyeztetett várandósság vagy gyermekápolás – eltérő szabályok lehetnek érvényesek.